Az Olttól természetes talapzatként elhelyezkedő Fogarasi-Alföld, szelíd emelkedéssel simul a tekintélyes hegyfalhoz; de azért 100 méternyi emelkedéssel érjük el kiindulásunktól. Alsó-Porumbákról a takaros Felső Porumbákon át épen 500 méternél a szilaj szökelléssel elérohanó Sebes (Riu-mare) kapuzatát, a kincstár egykori üveghutája előtt s az alig fél órányival fennebb következő erdőőri lakásnál a jó módú gyártelep utolsó hírmondójánál, már 596 métert emelkedünk. Idáig szekérrel érkezve, innen majdnem két ezer méternyi (1978) gyalogolás vár arra, aki a 2544 m. Nyegoj csúcsáról szándékozik lenézni a világot. — Akárhány megelégszik tehát az innen kínálkozó szűk látóképpel s mialatt a szebeni Kárpátegylet megbízottai útján előre kirendelt lovakat felpakolják, a “gyengébb nem” ijedősebb része a visszatérés mellett szavaz. — Pedig a szebeni társegylet buzgósága valóban annyira megkönnyíti a gyalog szerrel való feljutást is, hogy az épen pár év előtt befejezett 14 kilométernyi Wolff Károly-út kényelmes kanyargóival az 1526 m. magasságban, a fenyőöv külső szélén elhelyezett menházig valóságos séta-útként kínálkozik, melyre a legkényesebb városi nő is bátran elszánhatja magát, főleg, ha olyan kellemes idő kedvez a kirándulásnak, aminővel minket ajándékoztak meg az égiek. – A Sebes (Riu mare) és a savatii-vizek közt felemelkedő Magura gyér erdőségéből minden lépéssel táguló kilátást élvezhetünk s amint 1168 méternél a keleti fenyves sűrű ernyője alá kerülünk, egy-egy fordulónál a tervszerűleg kivágott részeken a Nyegoj hatalmas ormozata bontakozik ki előttünk. A legszebb pontokat tüntetik fel képmellékleteink s aki élvezni tudja a természet fenséges alkotásait: valóban áhítatra hangolódva lépdel itt tovább, mert majd a havasi növényzet remek példányai (Telekia speciosa, havasi Primulák stb.), majd a kőzetek változatos sorozata és szeszélyes ráncolódásai, majd a távlati módosulásokkal is fokozódó táj szépségek bilincselik le figyelmünket. Majd a menház is kibontakozik fenyőkörnyezetéből s két gyönyörű vízesést érintve a Serbota hídjától s egyúttal a második vízeséstől rövid fél óra alatt kapaszkodhatunk a kilátó ponttól ügyesen elhelyezett menházhoz.

Lobogó tűz, gazdag élelmi raktár és kitűnő ágyak várják itt a fáradt utast s a külön női és férfi osztályokban elhelyezkedve, csakhamar ismeretségbe lépünk a társaság többi tagjaival is. Ottjártunkkor Anglia, Németország, (főleg München, Drezda, Berlin) Románia is képviselve volt a menház vendégei között s a vendégkönyv névjegyzékein átfutva, azt észlelhetjük, hogy: a külföld még nagyobb arányokban osztozik (nem egyszer majd nem áradozó versekben) a Nyegoj kultuszban, mint hazai híveink

Naplementéig a menház fölött lévő emelkedésről élvezik legtöbben az észak és nyugat felé feltáruló gyönyörű kilátást. Jó helyismerő a két Küküllő és a Marosmellék hegyeit egészen a Bihar tájékáig s fel a Kelemen-havasig megkülönböztetheti. Nagy-Szeben kimagaslóbb épületei, mint a laktanyák, templomok, egészen kivehetők.

A nap leáldozásával hűvös szél-áramlat lendül meg a lábaink alá süllyedő fenyvesekből s a hátunk mögött emelkedő sziklagerinc szurdokaiban lappangó hó foltok hideg lehellete éreztetni kezdi hatását. A nap igazán nyugovóra int s a munka-felosztás elvei szerint tűzhelyünk körül sürögve csakhamar elfogyasztjuk közös fáradozásaink eredményét: a meleg tejes ételeket és illatos theát s azzal a jelszóval térünk nyugovóra, hogy: a hajnal pirkadását már útra készen üdvözöljük.

A jó szándék kivitele azonban sokkal nehezebb vala, mint elhatározása s mire a feleségem reggelije talpraállíthatá fáradt csapatunkat: az angol turista már a messzi távolból integetett felénk. Annál élénkebb ütemben végeztük a felszerelést s kitűnő vezetőnk utasításait meghallgatva, a legszükségesebb kellékekkel lépdelni kezdettünk az Ördög-ösvényén (Drachensteg). — Pár kilométernyi sziklabevágás viseli ezt az ijesztő nevet melytől egyik újdonsült turista fiam és az asztali áldások osztogatásáért is nélkülözhetetlen — feleségem az erős elhatározásaink ellenére ugyancsak riadozni kezdtek.

Hála a Cholnoky Károly barátunk demoszthénes-i talentumának, a csüggedezők is csakhamar neki bátorodva az első pár szédítőbb kanyargó után a sokkal fárasztóbb és veszélyesebb zerge ösvényen, vagyis az „ösvény” névvel meg tisztelt szikla-torlaszon, hol Nyikuláj vezetőnk terjedelmes bocskorait nem egyszer lépcső fok és palló, meg dobogó-híd gyanánt használgattuk, egyszerre csak a félelmetes Kleopátra tűjénél találtuk magunkat. Innen a Michaelis pihenőjéül emlegetett szirtgerincig még nehezebb és fárasztóbb. De Michaelis barátunk a 2365 méternyi meredekség észak és keletre kínálkozó nagyszerű látképével bátran meg is elégelhette, mert a legújabban 2544 m. (régebben 2536) Nyegoj csúcsig innen ránk várakozó 121 méter magasságkülönbség fáradságban és veszedelmességben messze felül múlja azt a távlati különbséget, mi a magasból elénk tárul. — De hogy maradtunk volna azért lenn, a mikor Nyikuláj bátyánk megmutogatta még azt is, hol szokott sötét, viharos éjszakákon Berger Lajos őrnagy, a déli Kárpátok vakmerő turistája, Mangesius Herman és Spisz százados kollégáival lámpás nélkül kikapaszkodni, vagy szki-vel alásiklani — s a mikor még azt is hozzátette, hogy maga Spisz kapitányné szintén itt helyezkedett el nem egyszer ónos esőben, hóviharban medve- és zerge lesre: bennünk is feléledt a fagypont felé hajladozó vállalkozó szellem s feleségem szédülő hajlamait megtagadva, zergekönnyűséggel kerülgetni kezdé a meredek szirtfokokat s mi a kilátás leírhatatlan gyönyöreitől lelkesedve, szinte szárnyakat kaptunk s egy rövid óra alatt ott termettünk a Nyegoj süvegén, honnan ujjongva köszöntők a Bihar, a kolozsvári Öreg havas és a Kelemen havas közt előnkbe tárult erdélyi tájakat. — Feledhetetlen és leírhatatlanul nagyszerű látvány fogad Románia felé is, hol az Argyes, Vede s az Olt völgy nyílásai után a romániai lapály mélyedése felett a messzeségben kéklő Balkánig sziklák tova tekintetünk.

De hát mindezt látni, élvezni kell s épen azért nem is részletezem tovább az isteni magasságban eltöltött pár óra gyönyöreit, mert azt hiszem, ízelítőül úgyis elegendőt mondtunk annak, aki a puhálkodás helyett a szabad természet szépségeit élvezve edzi testét, nemesíti lelkét.